A kontaktzóna definíciója szerint „olyan társadalmi tér, térbeli és időbeli együttlét, ahol egymással hierarchikus, aszimmetrikus viszonyban álló kultúrák (képviselői) találkoznak”.  Éppen ezért válhat a színház egyszerre a reprezentáció és az önreprezentáció terepévé, ahol az elnyomott, kisebbségi hangok is megszólalhatnak, ahol a társadalmi szerepek kitörhetnek a sztereotípiák szorításából. De vajon létezik-e olyan kontaktzóna a mai Magyarországon, amely valóban lehetőséget ad ezen pozíciók újraértelmezésére? Milyen a legnagyobb etnikai kisebbség, a cigányság reprezentációja a színpadon és a szakmai közegben?  Milyen nehézségekkel küzd egy alkotó, ha "róluk" akar beszélni, és milyennel, ha éppen saját képviseletében lép fel? Egyáltalán: mennyire éles a "ti" és "mi" közötti határvonal, és mit tehet a színház ennek eltüntetéséért?