Jurányi Inkubátor Ház
Előadók-alkotók: Borsos Luca, Julia Jakubowska, Kemény Rozália, Lakos Fanni, Lori Baldwin, Makra Viktória, Sarah Günther, Szabó Veronika
Konzulensek: Ladjánszki Márta, Vadas Tamara Zsófia
Zenei szerkesztő: Somló Dávid
DJ: Vida Vera
Fény: Bredán Máté
Jelmez: Ádám Anna
Külön köszönet: Czakó Máté, Cserne Klára, Rózsavölgyi Zsuzsa, Vavra Júlia
„Szabó Veronika sem siet, csakúgy, mint a legnagyobb rendezők: lassan kezdődik a Queendom is, és egy pillanatig sem unatkozom. Az előadás úgynevezett kollektív alkotófolyamattal készült. ....Érdekes persze figyelni, mit tud egy színész: hogyan bújik sok mindenki más alakjába, ahogy mi is óhatatlanul bujkálunk, akár akarjuk, akár nem: és szexusváltást színpadon ritkán látni ilyen hitelesen. De az előadó tudásánál, úgy látszik, egy valami érdekesebb: hogy mit nem tud. Hogy mi az, amit „törnek” ők heten, mint többségü(n)k az angolt ugye. Valami ilyesmiért nevetünk, azt hiszem: hisz leginkább hibáinkban hasonlítunk. A Queendom is akkor a legbátrabb, amikor előadóit a maguk civilségében meri bemutatni. Hisz erről szól: rólunk és az elérendő ideálok kontrasztjáról. Még érződik rajta a mester, Jérôme Bel hatása. De már saját: és van benne valami országhatárainkon átütő." Herczog Noémi: Ha törik, ÉS
„Ironikusan obszcén felöltöző-show-t nagyestélyis cat-fight követ, és végül még férfinak maszkolva is megjelennek, hogy bebizonyítsák: a nők beskatulyázásának semmi létjogosultsága. Végre egy előadás, amiben azt kívánom, bárcsak tolták volna fel még hangosabbra a zenét. Bár a színpadon felszabaduló energiának nem volt külső támaszra szüksége, a bennem és köztünk, nézők közt lévő gátakat jó lett volna annyira elfelejteni, mint egy dübörgő techno-partiban. Egy előadás, amiben legnagyobb meglepetésemre nem zavart az agresszió. A sebezhetőség felvállalása, a kockázatvállalás, a legpőrébb és legcsúnyább arcaink kendőzetlen megmutatása talán nem is történhet békés, kisimult módon." Balázs Nóra: This is my queendom
„A Csiky Gergely Színház nagytermében sírtak az ültető nők, bravóztak a férfi kollégák, éljeneztek a helyi fiatalok. Rajtam pedig azóta is kapunyitási pánik, és öröm, hogy pihenhetnek a méhek, az új paradigma megszületett.
Büszke vagyok a hordányi leánykirálynőre, akik a direkt szexualitást is felvállalva feltolták a maximumra a vége hangulatot. Igaz, hogy a Szabó Veronika rendezte Queendomról már olvashattunk a hazai lapokban kritikákat, de egy ilyen, a női nézőpontról merőben új, az eddigi (hazai) feminista megközelítésektől is eltérő tematikával készült előadást más mércével közelít az euro-régiós fesztiválközönség, legyen az szakmai vagy mezei.
(…) a női testet mint mások tekintetének a tárgyát tematizáló, önironikus performanszát – akár egy cirkuszban – már előadás alatt is ünnepelte a közönség. A csapat a stand up, a peep show, a fizikai színház és nem utolsó sorban a kabaré elemeit felhasználva rúgja fel a határokat, miközben új mértéket ad.” Artner Sisso, szinhaz.net
„Szabó Veronika rendezése tulajdonképpen nem csinál mást, mint hogy felmutatja a sztenderd női szerepeket, majd azonnal idézőjelbe is teszi őket egy-egy jól eltalált gesztussal vagy viccel. És tulajdonképp így van ez az életben is: sokszor kilóg a lóláb, mert nem vagyunk szűzlányok, nem vagyunk szobrok, kurvák, királynők meg szülőcsatornák se, önmagunk vagyunk, de önmagunkat néha nehéz megtalálni e sok felkínált szerep között. (...) ahhoz a meghökkentő felismeréshez vezet, hogy jelmezeink, melyeket az életünk során magunkra húzunk, mennyire uniformizálhatnak minket. Megfelelő ruhaválasztással és az ahhoz begyakorolt gesztusokkal könnyen lesz akárkiből sztriptíztáncos, melegszívű, szerető feleség, de akár még férfi is.” Puskás Panni: Cross-dressing, Szinhaz.net
Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, L1 Egyesület, EMMI, Műhely Alapítvány, SÍN Kulturális Központ, Artus Stúdió, MU Színház